Sötétben zakatolt

Teljes sötétség, vagy pislákoló fények tegnap hazafelé a vonaton.. Ahhoz már hozzászoktam, hogy egy-egy fülkében nincs fény, és az kifejezetten jó, de az már érdekesebb volt, amikor egy teljes vagonban nincs világítás.. Oldalról néhanéha lámpák világítottak be, hátulról pedig a piros térközjelzők adtak némi fényt.. Azért volt hangulata... A kalauz elemlámpával mászkált a vonaton és vicces volt ahogy az egyik kezével tartotta az az elemlámpát, a másikkal pedig fogta a jegyet és írt rá.. Úgy háromnegyed órával az indulás után már nem csak akkor volt fény ha megállt a vonat..

Hihetetlen, hogy manapság milyen emberek vannak.. Hát milyen világ ez, hogy 6 órakor még mindenki alszik csak azok az elvetemültek kelnek fel akik csinálni is akarnak valamit?

Megint visszatért az a szünet feeling amikor nem csinálok semmit, csak ülök bent a gép előtt... Ez így nem valami jó, viszont egyedül most nincs kedvem járni a nagyvilágot... Jó lenne még egy fotós megmozdulást szervezni, ami akár még össze is jöhet.. Csak hogy elmondhassam utólag, hogy ez a mostani szünet értelmesebben telt mint valaha.. Az sem teljesen igaz, mert amikor kisebb voltam és tudatlan, és nagyobb mértékben próbálták meg mások befolyásolni (nemtom észrevettétek de itt egy fordított arányosságot vélhetünk felfedezni) hogy mit csináljak, akkor igaz kötelező jelleggel de mégis elmentem ide-oda.. Így viszont kevesebbet megyek, de mindig csak úgy hogy nekem az maximálisan jó legyen.

Tegnap annyira illúzióromboló volt, hogy már majdnem 3 óra volt, amikor hirtelen 2 lett.. Reggel meg nem értettem, hogy anya miért megy 11re templomba. De ez biztos csak azért volt, mert élőben követtem, ahogy a windows feldolgozza ezt az egészet :P

Ma hajnalban felkeltem és elmentem fotózni. Mind minden normális ember én sem szeretek korán kelni, most viszont azt mondhatom, hogy megérte. Hihetetlen jó volt az őszi erdőben barangolni, pont ahogy elképzeltem. Voltam pár szép helyen, meg is osztanék néhány fotót.

Tényleg ősz.

Ma reggel, ahogy kicsit ugyan már késve iskolába indultam és kiléptem a kapun, szembesültem azzal, hogy mostmár igazán ősz van. Szép tiszta idő volt és úgy sütött a nap, mint ahogy azt egy őszi reggelen szokás. A Bükköt is tisztán lehetett látni, ahogy már elkezdett kiszínesedni.. Mindezt élmény volt úgy felfedezni, hogy a hátamon volt a Sherpa táskám és benne a fényképezőgépem.. Ha igazán kemény lettem volna akkor az erdő felé indultam volna el túrázni.. De sajnos én ezt nem tehetem meg.. Pedig akkor elmondhattam volna, hogy ez egy jó nap.. Így viszont eljutottam az iskolába, ahol egy egész napot töltöttem az illúzióromboló osztálytáraimmal, aztán délutánra már hirtelen nem is volt olyan ősz az az ősz.. De reményeim szerint az őszi szünetben mindez megvalósulhat.. Szeretnék az erdő felé menni, bele az őszbe...

Nem kellett sok.. 1 hónap, hogy elfogyjon az év eleji lelkesedés, hogy most igenis tanulni fogok és nem is olyan vészes ha 2 oldalt írok a matekfüzetbe egy rohadt hf miatt... Na meg holnap doga, hát mibe telik elolvasni azt a pár oldalt és megtanulni... Mostanra megint a régi minden.. Már azon gondolkodom, hogy hogy fogom kibulizni, hogy nincs hf-m, hogy úszom meg a dogát, és azzal bíztatom magam, hogy nembaj, majd a villamoson reggel a suli felé még átolvasom egyszer.. de nem.. ez csak úgy lenne jó ha legalább ott átolvasnám.. Mostmár nicsn kedvem a sulihoz, nincs kedvem semmit sem csinálni.. Jó lesz az a kis szünet jövőhéten.. Kár, hogy addig lesz egy kopaszavató is.. Azt mondjuk úgy szívesen kihagynám... Ez kikívánkozott belőlem...

Az iskola fotósa

Ma megkértek, hogy legyek az iskolának az egyik fotósa, aki ott van minden rendezvényen (legalábbis majdnem minden rendezvényen, mivel többen is lennénk) és bepofátlankodik az első sorba, hogy képeket csinálhasson, aztán névvel ellátva (mint fényképezte: Dali Bálint) bekerüljön a suliújságba és a suli weblapjára.. Nem csak spontán próbálgatás során kérdeztek meg engem, hanem a volt rajztanárom ajánlott be akinek megmutattam a fotóimat és nagyon tetszett neki... Ráasásul nem először.. Mert a mostani rajztanromnak is mondta, hogy jó képeket csinálok aki, megkért, hogy fotózzam a táncegyüttesét amiért fizetnének is.. Azért élni tudni kell.. Nos ennyire jó képeket csinálnék, vagy ennyire nincs aki fotózzon? talán az utóbbi.. Nem mintha nem lenne bennem elég önbizalom, csak mégis fura, hogy járunk vagy 900an a suliba és mégis engem kérnek meg már másodszor, hogy fotózzak.. Viszont nem mondom, büszke vagyok magamra :)

Blogról...

Van, hogy lenne kedvem gondolatokat feltölteni a blogomba, de inkább elmerülök azokban, minthogy ténylegesen megfogalmazzam őket olyan formában, hogy azt mások is értsék. Tényleg van, hogy a blogomnak köszönhetem azt, hogy valamit úgy igazándiból átgondolok.. Mégha utána nem is jut el ide. Jó, hogy van egy blogom... Unaloműzés képpen is használható, ha nem tudok mit csinálni és van kedvem írok valamit.. Emellett még hasznos is lehet (akár mások számára is, bár az ritkább.. Nem hiszem, hogy olyan sokat tudnék adni azzal a pár mondattal amit itt olvasnak.. Mégis jól esik). Valahogy így gondolkodom a blogomról.

"Mindenki azt hiszi a tudat tesz szabaddá.. Egy frászt... (...) A tudat tesz minket kiszámíthatatlanná."

Az MR2-nél a toplista foglama:
Azok a számok kapnak helyet a toplistán amiket egy nap több mint egyszer hallhatunk...

(természetesen nem hivatalos)

Pokróc

Igen csalódott voltam, amikor rájöttem hogy a pokróc, aminek minden alkalommal megkerestem a hsszabbik oldalát, hogy a hátamra terítsem valójában négyzet alakú.. Innentől nem fogom a hosszabbik oldalát keresni.

Himym

Ted: Chinese?
Barney: I don't like chinese.
Ted: Indian?
Barney: I just said I don't like chinese!
Ted: Indian isn't chinese.
Barney: Weird meats, funny music, side of rice. Why are we splitting hairs?
Ted: Mexican?
Barney: I just said I don't like chinese!!!!!!

Érezzétek :)

Pöttyös bögre

Rég voltam már úgy beteg, hogy nem kellett rájátszanom... Bár lázat még sosem sikerült magamtól produkálnom... Most tényleg szarul éreztem/érzem magam, nem mintha bárkit is érdekelne.. Erre tenkintettel aludhattam sokáig és ezért nem lettem lecseszve (máskor is sokáig alszom és nem érint mélyen az a pár perc amíg megkapom a magamét, hogy milyen gyerek vagyok én, hogy nem csinálok semmit). Pénteken és szombaton is lázas voltam.. A péntekit anya felé nem tudom bizonyítani, mert nem volt lázmérő.. tehát neki annyi jött le az egészből, hogy szombaton volt egy kis hőemelkedésem.. Ettől függetlenül én még mindig szarul érzem magam.. És most tényleg nem az egész napos itthon döglésre gyúrok ( vagyis de, csak éppen aludni akarok és nem röhögni a markomba, hogy dejó semmi bajom és itthon vagyok)... Hát hová fajul ez a világ? =(

Csináltam magamnak egy nagy bögre teát és azt szürcsölgetem egy pokrócba csavarodva mert még fázom is...

- Milyen volt a suli?

- Marhajó...... megyek holnap is......