Hajnalban blogolok ("...piros a szemem, kinézek közbe a nap lement-e...")

Mióta itthon vagyok nem volt olyan nap, hogy "0 óra 2 perc" előtt (ha már ennyire bennevagyok a kispál szövegekben...:) lefeküdtem volna... Egyszerűen nem vagyok fáradt mivel ott kint is bambultam a tévét még 1 órakor, persze semmit nem értettem belőle csak egy-egy szót, ami még nem elég arra, hogy megpróbáljam összerakni, hogy mi történik... Csak a szemet romlott... :) Most a monitorom fölötti óra szerint fél 10 múlt 5 perccel... már 5 napja... Kezd tudatosodni bennem, hogy lehet, hogy lemerült... De korai lenne még elemet cserélni, mert mivan ha holnap, vagy még ma meggondolja magát és elindul? Biztos csak pillanatnyi áramkimaradás...

Visszatérve arra, hogy mi is van most: semmi. Ez amolyan szürke semmittevős nap volt... Szürke, mert még csak jelét sem lehetett annak látni, hogy kisüt a nap, és semmittevős, mert tettem a semmit... Már ezt a napot is ezzel kezdtem,csak közben még blogot is írok... Azt viszont tudom, hogy a napfelkeltét biztosan nem várom meg... Még az előtt elteszem magam reggelre... (délre...) És abban is biztos vagyok, hogy még jópár igen izgalmas percet fogok eltölteni a monitor előtt...